A TUDOMÁNYOS MEGISMERÉS
Letölthető jegyzetek
Ajánlott könyvek
Legfontosabb fogalmak röviden
Falszifikálhatóság: az állítás könnyen megcáfolható, igazságtartalma egyértelműen eldönthető
Logika: a megismerés egyik alapmódszere, önálló tudomány
Indukció: a megismerés azon folyamata, amikor egyéni megállapításokból jutunk az általánosra
Dedukció: a megismerés azon folyamata, amikor az általános megállapításokból jutunk az egyénire
Leírás: egy jelenség megfigyelése és tulajdonságainak tudományos igényű feljegyzése
Korreláció: két jelenség közötti együttjárást vizsgáló módszer
Oksági viszony feltárása: a jelenségek közötti ok-okozati viszony feltárása
Törvény: minden esetre általánosan alkalmazható megállapítás
Álmagyarázatok: olyan magyarázat, amely önmagát magyarázza; nehezen falszifikálható
tudományos és hétköznapi gondolkodás
A tudományos gondolkodás alapját a bizonyíthatóság és a "cáfolhatóság" adja. Az egyetemi tanulmányaink során elsajátítható tudásanyag és a tudományos közlemények java része olyan ismereteken alapszik, melyek valamilyen módon korábban már alátámasztásra kerültek. Ennek az alátámasztási, bizonyítási folyamatnak számos módja lehetséges. Annak, aki kutatással, tágabb értelemben tudománnyal foglalkozik, mindig figyelnie kell arra, hogy a bizonyítása a lehető legszilárdabb alapokon álljon, ugyanakkor egy megfelelő elméleti keretben könnyen meg is "cáfolható", azaz falszifikálható legyen. Miért szükséges a tudomány számára, hogy szilárdnak bizonyuló, empirikus (tapasztalati) úton megszerzett információkat könnyen megcáfoljanak egy bizonyos elméleti keretben? Azért, mert a tudomány nem használ vagy csak ritka esetben használ olyan állításokat, melyeket egyáltalán nem lehet megcáfolni. Azonban ezt a cáfolatot úgy kell értelmeznünk, mint egy próbát arra vonatkozóan, hogy az állításunk megfelel-e a tudományos kritériumrendszer elvárásainak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az állításunk érvénytelen. Ebből kifolyólag az elméleti tudomány azért nehezebb műfaj az empirikussal szemben, mert a későbbi bizonyításoknak alá kell támasztania az elméletet. Ha belegondolunk, hogy a tapasztalatból kell levonni egy következtetést, vagy a következtetést kell tapasztalatokkal alátámasztani, könnyen beláthatjuk, hogy az első könnyebb feladat. Erre vonatkozóan vegyünk két állítást:
Az egyik azt mondja, hogy a Nap holnap reggel 6:03 perckor felkel. Ez az állítás könnyen falszifikálható egy megfigyeléssel vagy méréssel. Ebből kifolyólag nevezhetnénk tudományos igényűnek is. Ezzel szemben az az állítás, hogy holnap a Nap vagy felkel vagy nem, már nem tudományos jellegű. Nehezen cáfolható, hiszen az állítás szerint vagy bekövetkezik vagy nem. Nincs konkrét mód vagy lehetőség az igazságtartalom vizsgálatára és alátámasztására. Valamint bármelyik is következik be, igazságot fogunk tapasztalni. A tudományos gondolkodás ezzel szemben magában hordozza azt a lehetőséget, hogy az állítások igazságtartalma vagy-vagy módon az igaz/hamis megállapítás valamelyikébe kerül.
Bármilyen módon teszünk tehát megállapítást (számos fontos dolog mellett) a bizonyíthatóság és a megfelelő elméleti keretben történő falszifikálhatóság a tudományos gondolkodás alapja. Ha ezzel a gondolattal tisztában vagyunk, már birtokunkban van a tudományos megismeréshez szükséges legelemibb kiindulópont.
holnap a Nap vagy felkel vagy nem
a Nap holnap reggel 6:03 perckor felkel.
"A tudományos megismerés olyan speciálisan megszervezett kollektív tevékenység, amely kikristályosítja a hétköznapi megismerés hatékony vonásait, miközben mellőzni igyekszik annak esetlegességeit. Jellemzői: a racionalitásra és objektivitásra törekvés, a kritikai alapállás, a tervszerűség, a szisztematikusság, a módszeresség, a pontosságra és koherenciára való törekvés, illetve a kollektivitás."
LOGIKA, INDUKCIÓ, DEDUKCIÓ
Amennyiben felismertük a tudományos és a hétköznapi gondolkodás közötti különbségeket, haladjunk tovább a tudományos gondolkodás módjainak irányába. Ebben segítségünkre van a logika, az indukció és a dedukció. A hétköznapi értelemben vett "logika" vagy logikus gondolkodás már önmagában egy külön vizsgálódási terület, mindazonáltal elengedhetetlen kelléke a tudományos következtetéseknek. Az indukció és a dedukció pedig megismerési alapstratégiák. Röviden:
Logika: Az ok és okozat közötti tisztán levezetett kapcsolati rendszer. Az ok és okozat közötti kapcsolat akkor logikus, amikor az egyik változása magával hozza a másik változását is. Ez egyszerű módja annak, hogy tesztelhessük a megállapításunk logikáját. Természetesen a logika ennél jóval árnyaltabb és összetettebb terület, azonban a kutatásink összeállításában ezt az alaptételt alkalmazva újabb elemi tudás kerül a birtokunkba, ami még inkább hozzásegíthet minket ahhoz, hogy hétköznapi helyett a tudományos megismerés felé orientálódjunk.
Indukció: A megismerés egy olyan alapstratégiája, melynek során az egyéni/egyedi megfigyelésekből haladunk a globális megállapítások felé.
Dedukció: A megismerés egy olyan alapstratégiája, melynek során a globális megfigyelésekből haladunk az egyéni/egyedi megállapítások felé.
Fontos, és ezt a fejezetben található leírásban is látni fogjátok, hogy mindkét megismerési alapstratégia hiányos és megvannak a maga korlátai, a kettőt közösen alkalmazva kell eljutni a logikus megállapítások irányába.
Minden bogár rovar!
Mondtam én, hogy a lepke is bogár!
"A logika segítője, nem pedig ura a tudománynak. Az indukció és a dedukció logikai következtetési eljárások, tágabb értelemben megismerési stratégiák. Az indukció fő gyengéje a konkluzivitás hiánya, erőssége az új ismeretek felé vezető nyitottság. A dedukció fő gyengéje az, hogy ha a premissza hamis, az egész érvelés hamis. Mindkettőhöz jellegzetes gondolkodási hibák társulnak. Indukció és dedukció tágabban véve a tudományos megismerés alapstratégiái, amelyek a kutatás során összefonódva érvényesülnek. Röviden tehát indukcióval a részletekből haladunk az egészleges megfigyelés irányába, míg a dedukció során fordítva: egy egészleges tételből próbálunk érvelni a részlet tulajdonságaira."
Bármilyen jelenséggel is találkozunk, automatikusan elkezdjük keresni annak "értelmét". Ez egy univerzális elvárás az ember gondolkodásában, a tudományos gondolkodásban pedig szintekre osztott, jól meghatározható keretrendszer vonatkozik rá. A jelenségek megértéséhez és a végső konklúzió levonásához először megfigyelést kell végeznünk, és rendszereznünk kell a megfigyelés során tapasztaltakat. Ritkán találkozunk egyszerű jelenségekkel, jobbára azt mondhatjuk - kiváltképp igaz ez a társadalomtudományokra -, hogy a megfigyelések általában egymással összhangban vannak, összekapcsolódhatnak. Természetesen vannak egymástól (logikailag és fizikai valójukban is) távol eső tapasztalataink. Mégis, a megfigyeléseink alapja az, hogy egyes események kiváltanak más eseményeket vagy párhuzamosan történnek velük. Ez az időben és (elméleti) térben történő együttjárás nem feltétlenül jelenti azt, hogy a vizsgált jelenségek között bármilyen kapcsolat is lenne, hiszen előfordulhat, hogy az események valamilyen véletlenszerűség miatt következnek be egymással párhuzamosan.
Fontos tudnunk, hogy a társadalomtudományok és a pszichológia keretein belül vizsgált jelenségek mutathatnak együttjárást és párhuzamot, ezeket alá is támaszthatjuk logikai érveléssel, tudományos igényességgel, de az ember, mint vizsgálati alany magas fokú komplexitása és összetettsége megnehezíti vagy teljesen ellehetetleníti azt, hogy globálisan értelmezhető, általános megállapításokat tegyünk, törvényeket fogalmazzunk meg. Míg például a természettudományokban tett megfigyelések, ha jók az elméleti és empirikus megállapításaink, mindig ugyanúgy következnek be, addig a társadalomtudományokban tett megfigyeléseink nem, vagy csak nagyon kivételes esetekben alkalmasak arra, hogy univerzális következtetéseket vonjunk le belőlük. Ez azonban nem jelenti azt, hogy általános, a populációk nagy részére vagy az egyedi esetekre igaznak bizonyuló megállapításokat vagy előrejelzéseket ne tehetnénk meg ezen a tudományterületen, ilyenkor azonban mindig fontos, hogy a fent leírtakat is szem előtt tartsuk, hiszen kutatásaink limitációinak ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy valódi tudományos munkát adhassunk ki a kezünkből.
Ismerkedés a tudományos megismerés szintjeivel: leírás, korreláció, okság és törvény
A hőmérő törvényszerűen, egzaktan mér!
Oké, de két hőmérő tudja-e egymást szándékkal mérni?
A törvények melletti megismerés
Megfigyelés és leírás
Kapcsolatok, együttjárás
Ok-okozat meghatározás
Törvény meghozatala
"Minden tudomány alapja a jelenségek meghatározása és leírása. A korrelációkutatás azonosítja azokat a tényezőket amelyek együttjárnak és megállapítja az együttjárás fokát és irányát, de nem jelent oksági kapcsolatot. Az oksági magyarázat meghatározza az oki tényező hatásának pontos feltételeit és mechanizmusát. Az okság összetett fogalom, amely filozófiai viták tárgyát képezi. A tudományos törvények univerzális általánosítások; szerepük a pszichológiában csekély."
Ahogyan az ismereteinket látjuk és magyarázzuk: determinizmus, redukcionizmus, álmagyarázatok
Az ég kék. Azért kék, mert a légköri viszonyok befolyásolják az ember retinájára kerülő fény hullámhosszát, amely az erre adekvát sejteket hozza ingerületbe. Ennek eredménye a kék szín észlelete az agyban. De ebből következik-e, hogy az ég valóban kék? Vagy minden más planétán kék? Nem tudhatjuk. A leegyszerűsítő magyarázatok azt mondanák, hogy ha itt kék, akkor vélhetően máshol is kék. Esetleg azt, hogy minden más élőlény is kéknek látja, legyen az földi vagy más planétán élő entitás. Természetesen ezek az egyszerűsítések nem igazak, de jól szemléltetik az ismereteink magyarázatában fellépő hibás logikát. Ugyanakkor tehetnénk a saját esetünkben különböző álmagyarázatokat is arra vonatkozóan, hogy miért látjuk kéknek az eget. Mondjuk például azért, mert valaki kékre festette. És ha feltesszük a kérdést, hogy miért kékre, akkor azt választ is adhatjuk: mert az ég kék. Az ég kékségének más helyzetekbe való átültetésének lehetőségét és a most bemutatott hibás, önmagába forduló magyarázatát a tudományos gondolkodás nem tudja elfogadni, hiszen azzal ismét felmerül a falszifikálhatóság hiányának kérdése. Vagyis röviden a tudományos gondolkodás alapjait a tiszta érvelésnek, az egyszerű, de nem túlságosan leegyszerűsítő magyarázatnak és az álmagyarázatok mellőzésének együttese adja. Figyeljünk arra, hogy a későbbi hipotézisalkotások, magyarázatok vagy elméleti gondolatok megfogalmazása során ezeket a tényezőket mindig tartsuk szem előtt.
Az ég vajon miért kék?
Mert kéknek kell lennie és valaki emiatt kékre festette!
"Az oksági magyarázat lehet determinisztikus vagy probabilisztikus. A redukcionizmus azt jelenti, hogy a bonyolultabbat az egyszerűbbel magyarázzuk. Ez a tendencia túlzó leegyszerűsítéshez vezethet; ilyen az elementarizmus és az elméletredukció. Az előbbi szerint az összetettebb jelenség jelentésvesztés nélkül leírható az elemibb szinten, az utóbbi szerint a kevésbé alapvető tudományok fogalmai és törvényszerűségei előbb-utóbb redu- kálhatóak lesznek az alapvető természettudományok fogalmaira és univerzális törvényszerűségeire.
Az álmagyarázatokat (pl. tauto- logikus vagy panglosszianus magyarázat) el kell határolni a valós magyarázatoktól. Nem megalapozott magyarázat az ad hoc, illetve a post hoc magyarázat sem. Az elméletek megítélésének kritériumai:
1. az empirikus tesztelhetőség;
2 a parszimónia;
3. a magyarázó erő;
4. a termékenység."