A MÉRÉS MÓDSZERTANA
Letölthető jegyzetek
Ajánlott könyvek
Legfontosabb fogalmak röviden
Populáció: a vizsgálni kívánt csoport, amely általában egy nagyobb közeg egy részlete
Validitás: érvényesség, vagyis a kísérletünk azt méri, amit mérni akarunk
Reliabilitás: megbízhatóság, vagyis a kísérletünk jól mér és vélhetően később is hasonló eredményt ad
Operacionalizáció: egy jelenség mérhetővé tétele
Nominális változók: olyan tulajdonságok, amelyek nem mérhetők (pl.: nem, szemszín stb.)
Ordinális változók: olyan tulajdonságok, amelyek nem mérhetők, de sorba rendezhetők (pl.: oktatási szint stb.)
Metrikus változók: olyan tulajdonságok, amelyek mérhetők (pl.: magasság, tömeg, IQ stb.)
A mérés jelentősége
Az előző fejezetben áttekintettük, hogy milyen kutatási alapmódszerek milyen mérőeszközzel dolgoznak. Természetesen a mérés mint cselekmény és fogalom nagyon egyszerűnek tűnik. Szerzünk egy mérni kívánt entitást és egy mérőeszközt, majd a kapott adatainkat értelmezzük. Nagyon leegyszerűsítve valóban erről van szó, azonban tudnunk kell azt, hogy nem csak a mérni kívánt entitás, de a mérőeszköz is számos olyan tulajdonsággal bír, melynek együttes és helyes értékelése adja az adatokat, amelyen később a statisztikai adatelemzéseinket lefuttatjuk. Ez különösen igaz a társadalomtudományi munkákra, ugyanis a mérni kívánt jelenségek folyamatos változásban vannak, ráadásul a gyakorlat azt mutatja, hogy ugyanúgy összeállított kísérletek más populáción más-más adatokat eredményeznek, illetve eltérést okozhat az időbeliség is. Vagyis nem mindegy, hogy mikor és kiken teszünk mérést. Például egy, az 50-es években élő amerikai család másképp vélekedhet az abortusz kérdéséről, mint manapság egy kínai család. Ezzel szemben például percre pontosan kiszámíthatjuk a napfelkelte időpontját vagy bizonyosan tudni fogjuk, hogy 1 mól szénatom 1 mól oxigénmolekulával egyesülve 1 mól szén-dioxid molekulát hoz létre.
A társadalomtudományi mérések során populációkat vizsgálunk. A vizsgálati populáció meghatározása egy olyan elméleti vizsgálódási környezet a társadalmon/nagyobb populáción belül, amely a teljes társadalomhoz/populációhoz képest töredéknyi embermennyiséget vizsgál, viszont az a töredék a kutatás szempontjából a lehető legjobban hasonlít a nagyobb mintavételi egységre. Vagyis megpróbáljuk összegyűjteni a saját vizsgált populációnkat úgy, hogy később biztosak lehessünk benne, hogy az nagyobb léptékben is alkalmassá válhat az eredmények átültetésére. Választhatunk olyan kutatási témát is, ami kifejezetten speciális, viszont az ott szerzett tapasztalatok felhasználhatók akár a teljes populációt/társadalmat illetően is. A mintavétellel kapcsolatosan érdemes leszögezni néhány ökölszabályt: a kísérleti csoportok elemszáma jó, ha legalább 15-20 főt magába tud foglalni vagyis, a minimális két csoporttal operáló modellek esetében ez 30-40 főt jelent. A kérdőíves vizsgálatok viszont ennél jóval nagyobb elemszámot kívánnak meg, ott az elméleti minimum körülbelül 60 fő, de célszerű 120 fővel vagy annál magasabb elemszámmal dolgozni. Ez azért fontos, mert például a kísérleti kutatások esetében 30 fő alatt nehezen kapunk a normál görbének megfelelő értékeket, a kérdőívek pedig olyan magas kérdésszámmal operálnak és általában a teljes populációt reprezentálják, így a nagyon alacsony elemszámok nem alkalmasak például faktorelemzéshez vagy más többváltozós statisztikai próbához. Természetesen vannak kérdőívek, amelyek alacsonyabb elemszámmal is működnek, de ott általában speciális populációt keresünk, amelynek viszonylag alacsony az elemszáma is.
Miután meghatároztuk a vizsgálati populációt, szemügyre kell vennünk a mérőeszközeinket és a mérési módszereinket is. Mindkettőt úgy kell megválasztani, hogy abban más jellegű információból származó (zavaró) interferencia ne léphessen fel. Fontos mérlegelni azonban azokat az információkat, melyek nem képezik részét a modellünknek, mégis hatással lehetnek arra (kovariánsok). A kutatás azt mérje, amire valóban kíváncsiak vagyunk, tehát legyen érvényes (valid) és nem utolsó sorban a mérése legyen reliábilis, azaz megbízható. A kérdőívek reliabilitásának mérésére alkalmas statisztikai mutató a Cronbach's Alpha érték. Ezeknek a feltételeknek teljesülnie kell, hiszen enélkül a kapott eredményeink téves megállapításokhoz vihetnek bennünket. Emellett fontos az, hogy megismerjük a vizsgálni kívánt jelenség mérhetővé tételének (operacionalizáció) módjait. Tudnunk kell azt, hogy milyen logikával és eszközökkel tudjuk mérhetővé tenni azt, amire kíváncsiak vagyunk. Ugyanakkor az adatok között is rendet kell tennünk, ugyanis nem minden mérési adat tartozik egy kategóriába. Megkülönböztetünk nominális, ordinális és metrikus adatsorokat is. Ebben a fejezetben erről is olvashattok részletesen.
"A mérés során a dolgok, személyek vagy események tulajdonságait a számok világához rendeljük. A mérés minőségi kritériumai az érvényesség, a megbízhatóság és az érzékenység. A mérés akkor sem egyszerű feladat, ha fizikai dimenziók méréséről van szó. A pszichológiában nehezítik a mérést a pszichológiai fogalmak elméleti definíciójával kapcsolatos nehézségek; a mérés közvetettségéből adódó nehézségek, és az alanyi reaktivitásból adódó nehézségek.
Az érvényesség (validitás) átfogó fogalom, amely arra utal, hogy módszertani eljárásaink valóban szándékaink szerint működnek-e, és igaz alapot nyújtanak-e következtetéseink levonásához. Mindamellett az érvényesség fogalma differenciálható. A belső érvényesség mellett megkülönböztetünk konstrukcióérvényességet, statisztikai konklúzióérvényességet, és külső érvényességet. Az utóbbi tovább bontható mintaérvényességre és ökológiai érvényességre.
Ezzel szemben megbízható (reliábilis - reliabilitásból-) egy eredmény akkor, ha megismételhető, azaz, ha az eredményhez vezető folyamat megismétlése az eredetivel alapjában egyező eredményeket hoz. Az eredmények megismételhetősége és így megbízhatósága a tudományos kutatás alapvető követelménye. Egy kísérlet megismétlése háromféle módon történhet: közvetlenül, szisztematikusan és koncepcionális módon.
A kutatások a legkülönfélébb dolgokat mérik: a reakcióidőt, a válaszgyakoriságot, a szívritmust, az attitűdöket, a személyiségjellemzőket, az intelligenciát és a csoportfolyamatokat – a felsorolás természetesen nem teljes, csak a sokféleséget idézi fel. Bármilyen is a mérés, lényege minden esetben az, hogy szabályszerűen kell a számokat a megfigyelt dolgokhoz vagy eseményekhez kötni. A szabályszerűség mikéntje megszabja a mérés alapjellemzőjét: a mérési skála típusát. A skála általában véve egy irány nélküli, vagy iránnyal rendelkező értéksort jelöl (pl. színskála, zenei skála). A kvalitatív skála minőségi kategóriákba, a kvantitatív skála pedig mennyiségi viszonylatokba rendezi az adatokat."