STATOKOS | STATISZTIKAI ÉS MÓDSZERTANI ADATBÁZIS

Hogyan építsük fel a munkánkat?

 

A tudományos publikációk általában hasonló módon, általános logikai struktúra alapján épülnek fel, melyet fontos, hogy megismerjünk. A hasonló felépítés ugyanis nemcsak logikussá, érthetővé teszi a cikkeket, de a tájékozódást is meggyorsítja. A legtöbb tudományos publikáció a következő felépítést követi: Bevezetés, Módszertan, Eredmények, Megvitatás. Ez az ún. IMRAD formátum (Introduction, Methodology, Results and Discussion), a legelterjedtebb felépítési forma. A négy legfőbb tartalmi egység természetesen szükség esetén bővíthető egyéb alcímekkel, mint például Konklúziók, vagy Limitációk résszel.

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

​

 

 

 

 

 

 

 

 

A szöveg tartalmára vonatkozó iránymutató az ún. homokóra modell, mely párhuzamosan érvényesül az IMRAD modellel. Ez arra utal, hogy a szövegnek a már ismert strukturális egységek mentén a homokóra formáját követve kell a tágabb téma felől folyamatosan szűkülnie az adott kutatásra specifikus információk felé haladva. A bevezető rész eleje tágabb kontextusba helyezi a bemutatni kívánt kutatást, ismerteti a korábbi szakirodalmi eredményeket. Ahogy előrehalad a szöveg a témának egyre szűkülnie kell, míg végül a bevezető rész végére el kell, hogy vezessen a kutatás specifikus hipotéziseihez, célkitűzéseihez. A hipotézisek a módszerek résszel együtt, a homokóra legszűkebb részét képezik, melyek specifikusak a kutatásunkra, csakúgy, mint az ismertetésre kerülő eredmények. A homokóra újból tágulni kezd a megvitatás során. Az első bekezdés általában megismétli a kutatás főbb eredményeit a statisztikai mutatók nélkül. Ezt követően összeveti őket a korábbi szakirodalmi eredményekkel, igyekszik megmagyarázni, interpretálni őket, elhelyezni a kutatás által szerzett többletinformációt a tudományos ismeretekhez viszonyítva.

​

A homokóra modell mentén érdemes feltenni magunknak néhány kérdést, mint például:

• Bevezetés: Ez a tanulmány hogyan kapcsolódik az szakirodalomhoz? Miért hasznos és fontos ez a tanulmány?

• Metodológia: Hogyan zajlott az adatfelvétel? Hogyan elemezték ezeket az adatokat?

• Eredmények: Mit derít fel a kutatás?

• Megvitatás: Meg lettek válaszolva a kérdések?

​

A tudományos publikációk esetében további fontos részeket jelent a cím, az absztrakt, valamint a kulcsszavak. Ezek azok az egységek, melyek a legtöbb olvasót képesek elérni és információt adnak át a kutatás tartalmáról. A hivatkozásjegyzék szintén elengedhetetlen részét képezi a tanulmánynak. Az alábbiakban a korábban bemutatott egységek mellett ezen részekkel is részletesebben foglalkozunk.

​

A tudományos szöveg tartalmi felépítése részletesebben

​

A megfelelő cím kiválasztása az egyik legfontosabb feladat a publikációk esetében, hiszen ez jut el kutatásunkból a legtöbb olvasóhoz. A jó cím a következő kritériumoknak felel meg: rövid, mégis érthető, egyértelmű és specifikus. Fontos, hogy a cím figyelemfelkeltő legyen, de ne állítson valótlanságot, ne legyen szenzációhajhász, ne ígérjen többet, mint amit a publikáció nyújtani tud. Ha lehetséges, kerüljük a rövidítések használatát és olyan kifejezéseket használjunk, melyek potenciális keresőszavak lehetnek a kutatás témájában.

 

A címet egy rövid tartalmi összefoglaló, vagyis az absztrakt követi. Az absztrakt átlátható és nem túl terjedelmes formában leírja a kutatás lényegét. Ennek segítségével az olvasók viszonylag gyorsan rálátást nyerhetnek a kutatás lényegi elemeire, mely megkönnyíti annak eldöntését, hogy az adott vizsgálat releváns-e a számukra a teljes cikk végigolvasása nélkül is.  Az absztrakt ugyanazokat a tartalmi elemeket hordozza, mint maga a publikáció is: probléma megfogalmazása, módszerek, főbb eredmények és végezetül a konklúzió. Az egyes részek maximum néhány mondatot ölelhetnek fel, így valóban csak a leglényegesebb információkat tartalmazhatják. Éppen ezért kerülni kell az idézeteket, a hivatkozások beillesztését (kivéve, ha kifejezetten egy másik cikkre reflektál a tanulmányunk, vagy replikálni kívánja egy konkrét kutatás korábbi eredményeit). Ahogy a címben is, az absztraktban is érdemes kerülni a rövidítéseket, ezeket majd a teljes szövegben ismertethetjük.

 

A kulcsszavak olyan keresőkifejezések, melyek megkönnyítik a cikkek közti böngészését. A kulcsszó – nevével ellentétben - nem feltétlenül kell, hogy egyetlen szó legyen. Ezek általában olyan kifejezések, melyek a legjobban jellemzik a kutatás témáját, vagy módszereit, így nem lehetnek túl általánosak. Leggyakrabban 4-5 ilyen kifejezést szokás megadni, azonban több folyóiratnál kísérleteznek olyan algoritmusokkal, melyek a tartalom alapján automatikusan rendelnek kulcsszavakat az adott cikkhez. Ennek kettős célja van: egyrészt megkönnyíteni a szerzők feladatát, másrészt egységesíteni a keresőkifejezéseket egy adatbázison belül.

 

A törzsszöveg első eleme a bevezetés. Megírásakor célszerű szem előtt tartani az ún. CARS (Create a Research Space) modellt. A modell három fő célt fogalmaz meg a bevezető számára, melyek az alábbi lépésekben valósulnak meg:

​

• A terület meghatározása: itt kerül ismertetésre a kutatás tágabb kontextusa. Leírjuk, miért fontos a vizsgált terület, általánosabban bemutatjuk a tudomány főbb jelenlegi információit a területről, végül olyan konkrét kutatásokat is ismertethetünk, melyek bár foglalkoztak az általunk vizsgált kérdéssel, de nem teljes mértékben fejtették ki azt a kérdést, melyet vizsgálunk.

• A saját fülke kialakítása: kutatásunk relevanciáját azzal lehet legjobban bizonyítani, ha képesek vagyunk rámutatni a jelenlegi eredmények ellentmondásosságára vagy olyan megválaszolatlan kérdésekre, hézagokra a jelenlegi ismereteinkben, melyeket a kutatásunkkal tervezünk betölteni. A saját fülke megteremtése egy már bizonyított eredmény vagy eljárásmód kiterjesztésével, új területen való alkalmazásának felvezetésével is lehetséges.

• A „fülke” elfoglalása: ez a legspecifikusabb rész, mely kiemeli a tanulmány azon elemeit, mely a korábban ismertetett kérdésekre, problémákra reflektál. Ebben a részben írjuk le a kutatás hipotéziseit, röviden bemutatjuk magát a kutatást, de akár előzetesen annak főbb eredményeit is ismertethetjük.

​

A módszerek (metodológia) rész rendkívül fontos abból a szempontból, hogy az olvasók ezáltal ismerik meg a kutatásunkat. Éppen ezért olyan részletességgel kell leírnunk a kutatás folyamatát, hogy az alapján bárki képes legyen megismételni azt. Fontos, hogy a kutatás etikai vonatkozásainak, az etikai engedélyt megadó intézménynek is szerepelnie kell. A módszerek rész három fő egységre tagolható (melyeken felül magában foglalhatja az adatok elemzésének módját, eljárását is):

​

• A résztvevők jellemzése: jellemzi a mintaválasztás módját, a minta nagyságát és összetételét, főbb releváns demográfiai adatait. Leírja, milyen beválasztási kritériumoknak kellett megfelelni, mik voltak a kizárási kritériumok. Jellemzi a minta változásait, például, ha voltak résztvevők, akik nem teljesítették a teljes vizsgálatot, érdemes ezt is említeni, akár indokolni is.

• A vizsgálati eszközök: részben ismertetjük az általunk alkalmazott teszteket, kérdőíveket, a kísérleti manipulációra vonatkozó minden információt. Amennyiben teljesen új módszert alkalmaztunk (pl.: saját kérdőív) érdemes azt részletesen kifejteni. Ha mások által korábban is használt vizsgálati eszközöket alkalmazunk mindig hivatkozzunk rájuk! Mikor egy ilyen eszközben módosításokat eszközölünk, akkor a módosításokat részletesen le kell írni ebben a részben.

• A vizsgálat folyamatának leírása: rész foglalja össze, hogyan nézett ki a gyakorlatban a kutatás megvalósítása, milyen sorrendben történt a tesztelés, milyen instrukciókat, információkat kaptak a személyek, milyen volt maga a vizsgálat elrendezése.

​

Az eredmények ismertetése a publikáció fontos részét képezi, hiszen innen derül ki, hogy mely hipotézis tesztelésére milyen statisztikai eljárást alkalmaztunk, és mi a kapott eredmény. Ebben a részben fontos, hogy ne értelmezzünk még, azaz ne írjuk le, hogy ezek az eredmények mire utalnak, csupán ismertessük a tapasztaltakat. Nem feltétlenül lesz minden elemzés, amit elvégzünk releváns a publikáció szempontjából, ezért érdemes lehet őket szortírozni (amit természetesen meg kell tudnunk indokolni), és csak azokat kiemelni, melyek valóban fontosak.

​

Mivel az eredmények többsége számszerű adat, ezért sokszor táblázat vagy ábra formájában is közöljük őket. A táblázatok, ábrák mindig többet kell, hogy adjanak, mint a szövegben leírtak. A táblázatokra, ábrákra a szövegben is utalni kell (lehetőleg ne szenteljünk ennek egy teljes mondatot, hanem zárójelben feltüntetve utaljunk rájuk). Fontos azonban, hogy a szövegnek a táblázatok nélkül is értelmesnek kell lenniük, ugyanez pedig az ábrákra, táblázatokra is igaz: azokat felirattal kell ellátni, melyek segítik az önálló megértést. Ha a cikk szempontjából fontos, az eredmények részben közölhetünk képeket is (pl. képalkotó eljárásokkal is foglalkozó vizsgálatok esetében). A kiegészítő eredményeket, melyek nem kapcsolódnak szorosan, vagy túlmutatnak a publikáción kiegészítő anyagként is meg lehet jeleníteni. 

 

A megvitatás részben kap helyet az eredmények értelmezése, melyet a korábbi szakirodalom és az azokon alapuló a hipotéziseink kontextusába helyezve kell értékelni. A megvitatás struktúrája általában a következőképpen néz ki:

​

• Eredmények rövid ismertetése: a statisztikai próbák hivatkozása nélkül, itt már csupán szöveges formátumban jelennek meg. Érdemes ilyenkor feleleveníteni, hogy mik voltak a kiinduló hipotézisek, valamint ezeknek mennyiben feleltek meg a kapott eredmények.

• Értékelés: fontos összegezni a kapott eredményeink esetleges okait. Ezeket összehasonlíthatjuk vagy kontrasztba helyezhetjük más kutatásokkal, mi lehetett az esetleges eltérések, vagy meglepő eredmények hátterében. Elmondhatjuk azt is, hogy a kutatásunk eredménye milyen elméleti keretrendszerbe illeszkedik, milyen hatással lehet a korábbi elméletekre. Fontos, hogy a kutatásunk limitációit is megvitassuk. Ebben a részben nem csupán az esetleges módszertani hibák vagy egyéb nehézségek felsorolására kell gondolni. A megvitatásban lehetőség nyílik arra is, hogy részletezzük, megindokoljuk miért pont azokat a módszereket választottuk, melyeket a kutatásban alkalmazunk, így igyekezhetünk alátámasztani a kutatás megtervezésekor hozott döntéseinket.

• Konklúzió: zárásképpen érdemes megfogalmazni a kutatás üzenetét, lényegét, hogy tudatosítsuk azt az olvasóban. Ez lehet a téma jelentőségének, vagy eredményeink hatásának, gyakorlati relevanciájának a hangsúlyozása, de ajánlatot is tehetünk a jövőbeli kutatások témájára, módszereire vonatkozóan, a saját kutatásunk eredményei alapján. A konklúzió önálló egységként is szerepelhet a megvitatást követően, amennyiben a folyóirat ezt külön kéri, vagy az ide vonatkozó szöveg mennyisége, jelentősége indokolja.

 

​

A publikációk további részei:

 

Nyilatkozat az összeférhetetlenség fennállásának hiányáról (Conflicts of interest): különböző érdekek befolyásolhatják tudatos, de akár tudat alatti szinten is az eredményeket. Egy gyógyszergyártó cég által szponzorált kutatócsoportnak például nagyobb érdeke fűződhet a gyógyszer pozitív hatásainak kiemeléséhez, mint a mellékhatások feltárásához és részletes taglalásához. Természetesen a tudományos munka során minden esetben törekednünk kell az objektivitásra. A folyóiratok éppen ezért általában megkövetelik, hogy az összes szerző nyilatkozzon arról, fennállt-e bármilyen kapcsolatuk (pl. ösztöndíj, munkaviszony, tanácsadói pozíció, gazdasági kapcsolat) a kutatás során, mely kapcsolatba hozható a vizsgálat témájával. Ezek feltüntetése segíti az olvasókat, hogy megítélhessék milyen mértékben függetlenek a kutatási eredmények.

 

Nyilatkozat a támogatásokról (Fundings and Grants): szorosan kapcsolódik az összeférhetetlenségi nyilatkozattal, annak feltüntetése, hogy milyen ösztöndíj(ak)ban, támogatás(ok)ban részesült(ek) az adott vizsgálatot végző kutató(k). Ennek feltüntetését a publikációkban általában meg is követelik a kutatások támogatói.

 

Köszönetnyilvánítás: azon személyeknek szól, akik hozzájárultak a publikáció megszületéséhez, de nem kerülnek be a szerzők közé. Szólhat munkatársainknak, tanárainknak, vagy az adatfelvételben résztvevő segítőknek.